Egy fotós oktatáson az előadó általában azzal kezdi, hogy megpróbálják beleverni a tanulók fejébe, hogy a kiégett/belógó elemek elviszik a szemet, és elvonják a figyelmet a témáról, úgy kell tehát megkomponálni a fotót és beállítani a fényképezőt, hogy még véletlenül se legyenek a képen zavaró elemek.
A Kaliforniai Egyetem agykutatói által végzett tesztek eredménye erre cáfolt most rá.
Két csoporton végeztek kutatást:
Az egyik csoportnak képeket mutogattak, és közben elemezték, hogy a résztvevők hova néznek a képen, és mennyi ideig vizsgálnak egy-egy területet.
Egy másik csoportot pedig arra kértek, hogy jelöljék be azokat a területeket a fotókon, amik szerintük valamilyen jelentést hordoznak, nem csak zavaró elemek.
A fenti képeken az első oszlopban látják a fotókat, a második oszlopban a megfigyelő csoport szemmozgását, a harmadik oszlopon pedig a lényeget megfejtő csoport értelmezését. A negyedik oszlopban a zavaró elemek helyét rajzolták ki a képen.
Az eredmény: a figyelő és az értelmező csoportok által kiemelt képterületek minden kép esetében jelentős átfedést mutatnak, míg a zavaró elemek minden esetben kívül esnek az fontosnak talált tartományokon.
Tehát, az emberek a lényeget keresik a képeken, akkor is, ha a fotó tele van lényegtelen vagy zavaró elemekkel.
Forrás: fotoapparat.hu; index.hu; petapixel.com