Az 1948-ban Kiskunlacházán született Horváth Dávid fotográfust 19 évesen kezdett fotózni, majd 1974-ben fényképész szakmunkásvizsgázott a MÚOSZ Újságíró Iskolájában. 1974 és 1993 között az Ország-Világ fotóriportereként; 1995-től az Esti Hírlap főmunkatársaként dolgozott. A sajtófotó mellett elsősorban szociografikus töltésű fényképeket készít, legsikerültebb képriportjai a munkások, a csövesek és a cigányok között készültek.
Fotó: Horváth Dávid: Kislány csirkével, 1974
„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e vagy belefáradt. Ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem.” (Horváth Dávid)
Fotó: Horváth Dávid: Cigányhegedűs, 1974
Leghíresebb fotójának történetéről így mesélt egy interjúban:
"Még a nyolcvanas években Hollandiából kértek pár fiatal fotóstól bemutatkozó anyagot, főleg persze az experimentálisoktól. Nagy büszkeségemre az én Rock című fotómat tették a katalógus címlapjára, amely a Pestről kitiltott rock-zenekarokat (Hobo Blues Band, Beatrice, P Mobil) befogadó dorogi Fekete Bárány Fesztiválon készült. Ez a híressé vált kép a következőképpen készült: a koncertre igyekvő tömegben arra lettem figyelmes, hogy néhány fiatal fiú és lány önfeledten táncolni kezd a pocsolyában, mintha játékos iszapbirkózásra készülnének. Amikor fölemeltem a fényképezőgépemet, a képen látható fiú felém fordult, kifeszültek az izmai, az öklét rázta, s elkezdett üvölteni felém. Ekkor exponáltam. Ez a fotó lett az emblémája a vasfüggöny mögötti rendszer elleni lázadásnak, ami akkor a rockzene lényege volt."
Fotó: Horváth Dávid: Rock, 1980
Forrás, fotók: fotoapparat.hu; hvg.hu; mno.hu; maimanohaz.blog.hu